Görbe tükör 9/3
Játszma

Semperger Attila
2019.10.03
Görbe tükör
Helyzetek, amiken dolgozunk, helyzetek amiken dolgozhatnánk. Laza és szókimondó történetek bármelyikünk mindannapjairól.
Játszma

A munkás hétköznapok szinte minden szervezetben tartogatnak színes pillanatokat. Mindig történik valami érdekes. Ha nem, akkor biztos van egy csapattag, aki úgy alakítja a dolgokat, hogy történjen. Ha nem is alakítja úgy, legalább beszél róla, hogy milyen lett volna, ha úgy alakul, hogy izgalmas legyen.

Még nem ismertél rá?

Adott Feri, aki szerint Sári nem végzi rendesen a dolgát. Eredendően megbízhatatlan, de néhány feladatot különös kegyetlenséggel elkövetett gondatlansággal végez. Sári erről nem tud, ellenben mindenki más igen. Hála Ferinek. Feri ugyanis dolgozik az ügyön, a nyolc együtt dolgozó csapattagból kettő már Feri pártján áll, ők egyre tisztábban látják a Sári körül kialakult problémát. Ők sem szólnak neki a helyzetről, csak gondosan jegyzik a memóriájukban a kínos eseteket.

Így már ismerős?

De miért jönnek létre ezek a helyzetek? Vajon az emberi élet sajátossága ez, vagy tanult folyamatok vezérlik ezeket az embereket?

Nézzük meg a helyzetet Feri szemszögéből. Négy éve dolgozik itt, szinte minden lehetőséget megragad arra, hogy bizonyítson. Kezdettől fogva dédelgetett álma, hogy csoportvezető legyen. Nem tudja pontosan, mit gondola róla vezetője, mert jellemzően rövid értékelések zajlanak a csapatban. “Köszönöm a munkádat, alapvetően rendben van minden, majd a HR-nek küldd át a TÉR Excelt kérlek. Úgyis tudod, hogy elégedett vagyok Veled. A bónuszodat már leadtam.” Ilyesmik...

Nézzük meg a helyzetet Sári szemszögéből. Lassan egy éve lesz, hogy itt dolgozik. Azóta kéri, hogy valaki mondja el neki, pontosan mi a feladata. Próbál lavírozni a zavarosban. Elég sok feladata van, és jellemzően nem is azok, amire eredetileg felvették. Akkoriban pont elment “babázni” egy kolléganő, így nem volt túl sok lehetőség az átadás-átvételre. Már többször jelezte, hogy szüksége lenne iránymutatásra. Ezt mindig be is tervezik a vezetőjével, de a végén valahogy elmaradnak ezek a beszélgetések. Ilyen szervezeti pörgés mellett mondjuk nem is csoda.

Nézzük a többiek szemszögéből a helyzetet. Több lehetőség is van.
Az első: Ki az a Sári?
A második: Sári nem a legélesebb kés, de legalább jó fej.
A harmadik: Feri addig fúrja a népet, ameddig valakit ki nem csinál.
A negyedik: csak azt nem értem, ha Feri ennyire nem bírja Sárit, akkor miért ebédelnek együtt ennyiszer.

Amikor mindez a vezető fülébe jut, akkor jön a képbe a HR. Már érkezik is a pár soros levél a HR partner postafiókjába.: Kéne egy “ottalvós” csapatépítés, mert valami “gáz” van a csapatban. Jöhet a gokart, a quad, a bowling, vagy ami még nagyobb csapda, a beszerzési tenderen átment csapatépítő szolgáltatók közül azok, akik a “végéremindenkiszeretnifogmindenkit” ajánlatokkal tarolnak.

Aztán jön a hétfő és Sári felmond. Feri mától Évát hívja ebédelni.