A megoldatlan konfliktus keltette „hullámok” ránk és a környezetünkre is negatív hatással lehetnek

A konfliktus – bár hajlamosak vagyunk negatív érzést társítani a kifejezéshez – nem jó vagy rossz, hanem egyszerű velejárója annak, hogy kapcsolatba kerülünk egymással. Mindenkinek vannak konfliktusai, és nagyon különbözően éljük meg és kezeljük ezeket a helyzeteket.

Fontos, hogy egy jól megoldott konfliktusból sokat lehet tanulni, fejlődhetünk általa. Javulhatnak kapcsolataink, sikerélményünk lehet. Egy meg nem oldott konfliktus is lehet előrevivő, ha elfogadjuk, hogy minden további nehézség nélkül együtt tudunk élni, tudunk együttműködni a nézetkülönbség ellenére is. Pozitív érzés az is, ha felismerjük, hogy az adott pillanat nem alkalmas arra, hogy tisztázzuk a probléma okát, de később, alkalmas időpontban sort kerítünk rá.

 

Ha a téma fontos számunkra és az is fontos, hogy oldjuk a konfliktust, akkor tennünk kell valamit. 

Mit is jelent az én olvasatomban, hogy békétlenségben élni nagyon drága? Személyes tapasztalatom az, hogy ha valamilyen békétlenség, konfliktus, rossz viszony van az életemben, akkor az kihat hangulatomra, tevékenységeimre, gondolkodásomra, más kapcsolataimra. Lehet káros érzelmi, vagy akár anyagi hatása is.

Ha valakinek a munkatársával, vagy vezetőjével vannak megoldatlan konfliktusai, azok nem maradnak a munkanap végén a munkahelyén. Ezeknek a terhét viseli a családja is, hiszen hazaviszi feszültséget, a tehetetlenség okozta frusztráltságot, ami végiggyűrűzhet a családi kapcsolatain is. A feloldatlan belső feszültség hatással lehet az ember alvásminőségére, mely tovább ronthatja a stressztűrő képességet és hosszú távon az általános egészségi állapotot is.

Mit lehet tenni a konfliktusok oldására?

Mit tehetek, ha olyan munkahelyi vagy magánéleti konfliktusom van, amit nem tudok megoldani? Harcolhatok minden nap az adott személlyel vagy helyzettel, de akár el is kerülhetem. Végső esetben megszüntethetem azt a helyzetet, amit nem tudok megoldani. Munkahelyemen felmondhatok, magánéletemben megszakíthatom a kapcsolatot az illetővel, elválhatok.

Mediátorként nem tudom, és nem is tisztem megítélni, hogy mi a jó megoldás. Azt viszont biztosan tudom, hogy az együttműködés az, ami segít minden helyzetben.

Fontos megismernem és megértenem a saját szükségleteimet, érdekeimet, és meg kell hallanom, értenem a másik álláspontját is. Nem kell egyetértenem vele mindenben, de el kell fogadnom, hogy ő máshogy látja az adott helyzetet, más fontos a számára.

Sok esetben kiderül, hogy a felek „csak” elbeszélnek egymás mellet. Ténykényt kezelnek feltételezett dolgokat. Minden esetben van közös pont, amit a hétköznapi viharok során már nem látnak meg. Ha közösen eljutnak oda, hogy kölcsönösen értik egymást, akkor könnyebb megtalálni a mindenki számára elfogadható megoldást: ez lehet a kapcsolat teljesen új alapokra helyezése, megszüntetése, de lehet bármi más, amit mindkét fél működőképesnek gondol.

A mediációs folyamat lényege, hogy olyan beszélgetési helyzetet teremt, amely során a felek meg tudják fogalmazni igényeiket, megértik önmagukat és a másikat. A folyamat végén ők együtt hoznak döntéseket, és vállalnak közös felelősséget a saját jóllétükért.

A mediáció költségesnek – azaz idő-és befektetett energia-igényesebbnek – tűnhet, de a békétlenség hatása hosszú távon biztosan többe kerül, mint egy szakértő segítségével folytatott, strukturált beszélgetés.

 

Illyés Kata és Vékony Kovács Ivett