Bullshit munkák – Van dolgunk vele?

Nagymamáink aktív korában voltak-e bullshit munkák?

Néhány hónappal ezelőtt a már igencsak idős nagymamámmal beszélgettem arról, hogy is emlékszik vissza a munkájára. Foglalkoztat ugyanis, hogy a ma végzett munka és a mindennapi tevékenységek vajon hová is kerülnek majd a jövőben. Mert szeretnék értéket teremteni, mert szeretném az életemet úgy élni, hogy annak van is valami értelme. Az akkor körülbelül 35 éve nem dolgozó idős nagyi azt mondta: “Tudod Kicsikém, én nagyon sokat dolgoztam. Nagyon sok embernek segítettem, rengetegen számítottak rám és sokakért is tettem. Szerintem engem sokan szerettek.” Mivel is foglalkozott ő? Ő volt annak idején a humánpolitikus, a munkaügyes, akihez sok-sok iparos tartozott. Nekik intézte a nagyi mindenféle munkaügyi dolgát egy akkor még kisebb településen. Mindenkit ismert és mindenki ismerte őt is. Nemcsak az emberek nevét tudta, hanem a történetüket, a családi helyzeteiket is.

Amikor ő beszélt a munkájáról, abban öröm volt, annak értelme volt. Ahogy tekintete messze révedt és szeme mosolyogva könnybe lábadt, akkor belém nyilallt: én is így fogok majd visszaemlékezni életem munkájára? Vajon azok a vezetők, HR-esek, salesesek, pénzügyesek vagy gyári dolgozók, akikkel dolgozok, így fognak majd visszaemlékezni a munkájukra? Mit tehetnék én azért, hogy értékes, értelmes munkát végezhessünk minél többen?

Hol kezdődik a hasznosság? Mikor vagyunk értékesek? Mikor érezzük hasznosnak a munkánkat?

Mi kell ahhoz, hogy elgondolkodjunk?

Gyakran az életközépi válság, egy krízis vagy egyszerűen az egzisztenciális szorongás segít abban, hogy megálljunk és elgondolkodjunk mindennapi tevékenységünk hasznosságán. De vajon meg kell-e várnunk, ameddig valamelyikkel ezek közül szembesülünk? Nem feltétlenül. Beszélgethetnénk például a barátainkkal, a párunkkal, a testvérünkkel, a kollégáinkkal vagy a vezetőnkkel arról, mit is gondolunk arról, amit csinálunk. Ne csak enyhén bepezsgőzött céges bulikon vagy COVID karantén közepén egy teljesen befordult online kávézáson legyen a tere annak, hogy ezt szóba hozzuk! Legyen ez téma akkor, amikor még nem reccsentünk meg, amikor még józanul tudunk gondolkodni és akár döntést hozni a jelenünkről és a jövőnkről.

Mik is azok a bullshit munkák?

David Graeber Bullshit jobs című könyvét Bullshit munkák címen a szerző halála után nem sokkal magyarul is megjelentették. Graeber rengeteg levélből szemezgetve mutatja be a bullshit munkák típusait, azok kialakulásának körülményeit és az efféle munkavégzés következményeit. A bullshit értelmetlenséget, haszontalanságot jelent, a könyv is ezt a témát járja körül.

A bullshit munka olyan fizetett munkakör, amely annyira értelmetlen, szükségtelen vagy káros, hogy még az azt betöltők is képtelenek létezését indokolni, miközben a munkakör betöltésének egyik feltétele kötelességüknek érezni, hogy ezt ne mutassák ki.

Érdekesség, hogy Graeber szerint nagy különbség van a bullshit és az ‘ótvar’ munka. Az előbbit leginkább irodai munkák között találta meg, amelyek gyakran egész szépen is vannak fizetve, míg utóbbiakat a kétkezi munkák és akár a nagy társadalmi hasznosságú, de rosszul fizetett munkák között (pl. ápoló, takarító). Míg előbbi társadalmi hasznossága szerinte alacsony – azaz ha eltűnne a munka a Föld felszínéről, akkor semmi nem történne vagy éppen hogy jobb hellyé változna a bolygó -, addig az utóbbiak hasznossága könnyen tetten érhető.

David Graeber szerint…

A szerző úgy gondolja -akit leggyakrabban antropológusnak és anarchistának szoktak címkézni- vannak komplett bullshit munkák, amelyeket a hozzá beérkező történetek alapján kategóriákba sorolt.

• Biodíszletek: Azért dolgoznak, hogy valaki fontosabbnak, nagyobbnak vagy értékesebbnek tűnjön. Hírből hallottam már olyan vezetőről, aki azért szeretett volna személyi asszisztenst, mert akkor magasabbnak tűnik a pozíciója, és ezáltal igyekezett a tárgyalófeleire nagyobb hatást gyakorolni.
• Hiénák: Agresszíven, manipulatívan szeretnének elérni valamilyen célt, amelyet ők maguk is kifogásolnak. Nem egyszer panaszkodtak nekem már saleseket arról, hogy szerintük olyan emberekre is rá kell beszélniük szolgáltatásokat/termékeket, akiknek azokra nincs szüksége. Vagy akár, hogy ők maguk azt gondolják, hogy a termék/szolgáltatás káros.
• Kármentők: Azok az emberek, akik olyan munkát végeznek, ami feleslegesen létrejött hibák korrigálásából áll. Lehet ez egy főnök utáni javítómunka, de akár egy rosszul kialakított rendszerből adódó problémák megoldása.
• Alibimunkások: Olyan munka végzése, ami valamilyen tevékenységet igazol, ami azután a gyakorlatban nem jön végül létre. Számomra ezt a legnehezebb elképzelni, de van olyan emlékem a múltból, hogy valaki felhívott kérdőívezéssel, a véleményemre volt kíváncsi, és szinte biztosra vettem, hogy igazából nem fognak kezdeni semmit az eredményekkel.
• Hajcsárok: Kétféle hajcsárt különít el Graeber. 1. Azok, akiknek a feladata a munka elosztása. 2. Bullshit munkák gyártói.

Igaz ez? Vagy inkább az elmélet maga egy bullshit?

Nem tudom, hogy Graebernek igaza volt-e, vagy hogy vannak-e komplett bullshit munkák. Azt viszont nagyon is helyénvalónak érzem, hogy mindannyian megkérdezzük magunktól.

• Mekkora értéket teremtünk a munkánkkal a világban, a társadalomban?
• Az a munka, amit ma elvégeztem, hogyan él tovább? Mit fognak vele kezdeni mások?
• A munkám során hány százalékban vagyok biodíszlet, hiéna, kármentő, alibimunkás vagy hajcsár?
• Mivel járulhatok hozzá a társadalom jobbításához? Mivel járulhatok hozzá a világ jobb hellyé tételéhez?

Mi dolga ezzel a HR-eseknek?

A tapasztalatom az, hogy a nem HR-esek körében a HR-es munkaköröknek és HR-eseknek van egy elég érdekes megítélése. Azért használom az érdekes kifejezést, mert számomra tényleg érdekfeszítő a jelenség. “Nagyon ritka a jó HR-es.” “Na hát a HR-esek azok, akik aztán semmihez sem értenek igazán.” “Hogy van az, hogy az a HR-es akarja nekem megmondani, hogy mit csináljak a kollégáimmal, akinek fogalma sincsen, hogy mi mivel is foglalkozunk?” “Végre egy HR-es, aki igazán megért, akihez valóban fordulhatok, ha elakadtam.” “Ezek a HR-esek csak bullshitelnek. A végén úgyis nekünk lesz dolgunk a helyzettel.” Ez csak néhány emlék az elmúlt 1 év beszélgetéseiből.

Szerintem a bullshit munka témáját legelőször a HR-eseknek kéne feldolgozni. Vannak-e bullshit munkák a HR-ben? Ha igen, azokkal mit kezdünk? Megengedjük-e, hogy vezetők bullshit munkákat generáljanak? Mit kezdünk azzal, ha észrevesszük, hogy a társadalmi hasznossága egy munkakörnek a 0-t közelíti? Mit kezdünk azzal, ha egy dolgozónk motivációja azért hanyatlik, mert azt tapasztalja, hogy bullshit munkát végez? És még számos kérdést gyűjthetnénk össze. Mert a bullshitelést szerintem a HR-en kell először megállítani, legalábbis, ha emberek és szervezetek valódi helyzeteit szeretnénk jobbá tenni. Te hogyan fogsz hozzá?

Fodor-Maksai Anna