Kérés vagy követelés

Miért is lehet jó magunkban tisztázni azt, hogy amit megfogalmazunk az kérés vagy követelés?

Minden nap sokszor fogalmazunk meg kérést. Megkérjük a kollégánkat, hogy segítsen eldönteni valamit, adjon tanácsot, küldjön át egy levelet, olvasson el egy tervezetet és mondja el véleményét. Vezetőként betegség, vagy más esemény miatt, ha újra kell szerveznünk a munkát megkérjük a munkatársunkat, hogy végezzen el más feladatokat is a szokásos munkáján felül. Megkérjük a párunkat, hogy hallgasson meg minket, adjon tanácsot, hozzon nekünk valamit, tegyen be, vegyen ki valamit a hűtőből. Megkérjük a gyereket, hogy vigye ki a szemetet, rakjon rendet a szobájában, öltözzön át. Szinte minden esetben azt gondoljuk, hogy kérünk, fel sem merül bennünk, hogy követelünk. Honnan tudjuk, hogy amit mondunk az kérés vagy esetleg követelünk?

Nem a hangsúly, nem a „kérlek”, „köszönöm”, vagy a „légy szíves” szavak döntik el azt, hogy kéréssel, vagy éppen követeléssel fordulok a másik félhez. Inkább az, hogy van-e lehetősége az elhangzottakat elutasítania, a kérésemre nemet mondani. Ha tudatosan figyelünk az elhangzottak után adott válasz során a bennünk kialakuló érzéseinkre, akkor azonnal világossá válik, hogy melyikről van szó. A különbség érzésként tetten érhető.

Ha a kért személy nem tesz eleget kérésünknek és dühösek, csalódottak leszünk ettől, akkor követeltünk. Ugyanis a kérésnél megengedjük a megkért személynek, hogy eldöntse, megteszi vagy nem teszi meg azt, amit kértünk. Tehát a reakcióra adott érzelmi válaszunk segít eldönteni a kérdést. Tegyél egy próbát, tényleg ilyen egyszerű. Figyeld magadat, és ha rosszul esik, hogy a másik fél nem teljesíti a kérésedet, akkor egy követeléssel álltál elő.

Miért fontos még azelőtt tisztáznod magadban mielőtt kimondod, hogy kérésről vagy másról van szó?

Azért, mert vannak helyzetek, amikor követelned kell, vagy követelni akarsz. Azaz nincs döntési lehetősége a másik félnek. Előfordulhat, hogy vezetőként nagyon határozottan kell fellépned. Olyan helyzet merült fel, amire azonnal reagálnod kell, és a csapatod közreműködésére is szükséged van. Lehetséges az is, hogy a munkavégzéshez szükséges előírásokat közölsz a kollégáiddal, melyeket, ha nem tartanak be, súlyos árat fizet érte a vállalat. Azt javaslom, hogy legyél ebben tudatos. Ha tudatos vagy, és el is mondod a másik félnek, hogy nem dönthet úgy, hogy nem teszi meg, és még azt is hozzáteszed, hogy miért nem, akkor az segíti az együttműködést. Ha a másik fél tudja a követelésed okát és a következményeit is annak, ha nem teljesül, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy teljesíteni fogja. Így akár felesleges súrlódásokat is elkerülhetsz. Ezért azt javaslom, hogy minden esetben vizsgáld meg azt, hogy milyen célod, szándékod van: kérsz vagy követelsz.

Vezető és beosztott között alapvetően segíti az együttműködést és a hatékonyságot, ha a felek egyértelműen közlik elvárásaikat. Előre megmondják, hogy kérni vagy követelni fognak. Vezetőként érdemes azt is végig gondolnod, hogy az elvárásaid között milyen arányban szerepel a kérés és a követelés. Ha inkább a követelés van túlsúlyban, akkor jó, ha mérlegeled, hogy egy csapat, egy ember együttműködési hajlandósága véges lehet. Főleg, ha olyan esetekben is követeléssel találják magukat szemben a kollégáid, amikor lenne rá lehetőség, energia és idő, hogy olyan megoldást találjatok közösen a felmerülő igényre, ami mindenki számára megfelelő.

A magánéletben, családban, barátokkal, ismerősökkel is ugyanez igaz. Félreértések, súrlódások, megbántódások és veszekedések kerülhetőek el, ha még a kimondás előtt végig gondolod, hogy mit vársz a másik féltől. Mondhat-e nemet, vagy nem. Ha te tudatos vagy ebben, akkor a megfogalmazásod is pontosabb lesz, a másik fél reagálhat és így jobban értitek majd egymást.

Próbáld ki! Figyeld magadat és környezetedet! Figyeld az érzéseidet és a másik fél reakcióit, érzéseit! Gyakorold a tudatos kérést és követelést! Hiszem, hogy könnyebb lesz az együttműködés.

Illyés Kata

Vissza a Valueteam főoldalára