Tényleg tolnom kell magam, hogy láthatóbb legyek? A láthatóság tehetségként örök küzdelem?

A láthatóság és én

Láthatóság. Meg kell mondjam, nekem is van dolgom a ezzel. Szervezetfejlesztőként, trénerként rendszeresen állok ismeretlen emberek, csapatok előtt, adtam már elő nem egyszer nagyobb közönségnek, és ezeket a helyzeteket élvezem is. De azt vettem észre magamon, mikor pár hete megjelent online egy velem készült interjú a saját arcképemmel a címlapon, hogy azonnal le akarom cseréltetni egy csinos stock fotóra. Aztán végül ott maradt, és annyi lájkot és érdeklődést kaptam, mikor megosztottam, mint szerintem soha életemben. Épp ezzel egyidőben készültem egy ügyfelünk tehetségprogramja keretében egy előadásra a láthatóságról és a személyes brandről. Elgondolkodtatott, hogy hogyan is vagyok én ezzel, és egyáltalán miért hallom már évek óta a HR-es kollégáktól, hogy a tehetségek láthatósága kihívás, és vajon a szokásos brand üzeneteken túl mit érdemes még egyáltalán megfontolni ebben a témában.

Sztereotípiák és a néplélek

Amikor megkérdezek másokat, hogyan vélekednek azokról, akik igenis megmutatják magukat, tudatosan építenek brandet egy szervezeten belül, akkor gyakran ezekkel találkozom:

• persze, mert nekik olyan könnyű,
• neki megy a smúzolás, én nem vagyok ilyen,
• persze, mert az extrovertáltaknak ez nem jelent gondot,
• miért nem elég a szakértelmem,
• én nem akarok „olyan” lenni,
• miért nekem kell egyáltalán tegyek érte.

Mindeközben azért a mondatok között ott bújik némi neheztelés, kis csipet irigység, pár gondolatnyi önmeggyőzés a kognitív disszonancia jegyében, hogy a nap végén persze nekem jó ez így.

Épp a múltkor mesélt valaki arról, hogy beszámolt egy projektje sikeréről, és hogy az amerikai kultúrában ez a napnál is természetesebb lenne, itthon meg úgy érezte, azért ezt próbálja finoman és csendben tenni. Elgondolkodtam, hogy vajon ez min múlik. Ilyen a magyar néplélek? Még ha lehet is ebben valami, ez azért egy elég könnyű menekülőút. De hát számos területet, vezetőt ismerünk, ahol ez könnyen és jól megy, és a mindennapi rutin része, hogy megossza és megünnepelje a sikerét, amire a többiek lehet, fintorogva, de mégis irigykedve néznek, hogy ők bezzeg megkapják a figyelmet.

Szóval, hogy is van ez?

A kemény valóság és a láthatóság

1. Kemény valóság – A tudomány már jó ideje néven nevezte a KÖZELSÉGI TORZÍTÁST (proximity bias). A home office és a hibrid munkavégzés elterjedésével pedig cikkek tömege jelent meg, nagyjából azzal az üzenettel, hogy ez létezik, és most tanulja az üzleti világ és a szervezetek, hogy mit lehet kezdeni vele. De mi ez? Egyszerűen azt jelenti, hogy ami közel van, azt jobban észrevesszük. Azaz, a vezető teljesen tudattalanul, és a legjobb szándékkal, de könnyen vélheti úgy, hogy akit többet lát az irodában, többet hall a meetingeken, akivel többet beszél, az többet és/vagy jobban dolgozik, akár jobbak a képességei. Ez egy teljesen természetes és önkéntelen agyi torzítás. Ettől még van, létezik, és bizony, hatással van.
2. Kemény valóság – A láthatóságod fontosabb, mint a képességeid- mondja Peter Montoya, brand szakértő, aki a Brand Called You című könyvében kifejti, hogyan és miért érdemes tudatosan építeni a személyes márkát. Például azért, és ő maga is előre jelzi, hogy bizony csalódást fog okozni, mert hiába gondoljuk, hogy minket biztosan látnak és érzékelnek, a valóság, hogy jellemzően NEM. És hiába gondoljuk például egy üzletről, szolgáltatásról, de akár személyes márkáról, hogy valami különlegeset és eltérőt ajánlunk, a valóság az, hogy olyan markáns különbségek alapjaiban nincsenek az érték ajánlatok között.

Na és akkor most mi legyen? -teheti fel bárki a kérdést.

Jeff Bezos, az Amazon alapítója azt mondja, az a személyes márkád, amit akkor mondanak rólad, ha nem vagy a szobában. Milyen igaz. Tehát, ha alig látnak valamit belőlem, akkor is az a kevés fogja meghatározni a rólam kialakított képet. Ha pedig nem alakítom tudatosan, akkor teljesen másokra hagyom a következtetéseket. Fontos a láthatóság.

Mit tehetsz a brand szakértők szerint?

A marketing és személyes márka szakértők egyetértenek pár alapvető mondásban –  legyél:

• képben, hogy mik a te erősségeid és megkülönböztető jegyeid – kérj visszajelzést a környezetedtől,
• egyedi – már egy piros zokni vagy egy védjeggyé vált gondolat is segít,
• következetes – mindenkor és mindenhol ugyanazt képviseld,
• önazonos és hiteles – találd meg, mi az, ami őszintén a sajátod, és jó szívvel vállalod, ha más akarnál lenni, mint vagy, úgyis rettenő fárasztó lenne,
• személyes – mutass meg magadból valamit, ami igazán rólad szól, legyen sztorid,
• kapcsolatépítő – úgy, ahogy neked komfortos, lehet, hogy nem színpadon fogsz állni, hanem szakmai klubot indítasz.

Várj, van itt még valami!

Ha most némileg csalódott lennél, hogy egy jottányit sem vagy előrébb, és még mindig az motoszkál benned, hogy de én akkor sem akarok kiállni, és megmutatni magam, akkor viszont íme pár kérdés, amit érdemes átgondolni:

• Mit is akarok tulajdonképpen elérni a láthatóság kapcsán? Mire vágyom? Fogalmazd meg minél konkrétabban!
• Mi múlik ebből rajtam? Mire van nekem közvetlen hatásom?
• Hogyan akadályozom meg magam, hogy elérjem ezt a célom? – Ezt úgy érdemes csinálni, ha igazán vagy őszinte magaddal! (pl. nem mondom el megbeszéléseken a véleményem, nem megyek el a közösségépítő alkalmakra)
• Mit nyersz, és mit veszítesz ezekkel az önakadályozó akciókkal?
• Mik azok a hiedelmek, amikkel meggyőzöd magad, hogy jobb, ha az árnyékban maradsz? (pl. azt fogják gondolni rólam, hogy…)

Ha ezeket végiggondoltad, nézd meg még egyszer, mire is vágysz, minek örülnél, ha mások észrevennék veled kapcsolatban, és mi lehet az apró lépés, amivel kísérletezhetsz, hogy ezt megmutasd! Ezzel tudod alakítani, hogy mit mondanak rólad, amikor épp nem vagy ott!

 

Steigerwald Zsuzsi