A visszajelzés fogadása

A visszajelzés fogadása, azaz mit kezdjünk a visszajelzésekkel?

Alapvetően két módon történhet részünkről visszajelzés fogadása: védekező, vagy szembenéző módon. Nem mondható egyikről sem, hogy az jó, vagy rossz. Ha van erőnk szembenézni a visszajelzés tartalmával az jó. Ha nincs, az is jó. Az önvédelmi mechanizmusnak pont az a lényege, hogy annyit enged, amennyit elbírunk. Legyünk hálásak érte. Fontos azonban látnunk azt is, hogy ha változtatni szeretnénk, vagy a környezetünk változást kér, akkor ez hárítva nem lehetséges.

Külső és belső elvárások – hol vagyok most?

Amikor a teljesítményünkre gondolunk, tudattalanul több helyről gyűjtünk adatot azzal kapcsolatban, hogy hogyan állunk ezzel. Mindenkiben él egy belső kép, melyhez hasonlítja magát. Emellett hasonlítgatjuk magunkat a csapattagok teljesítményéhez, de akár a környezetünkben élő emberekhez is. Az önbecsülésünk aszerint alakul, hogy a belső és külső összehasonlítási folyamat végén mire jutunk. Ha a teljesítményünk nagyon messze van a belső elvárt képtől, vagy olyan emberekhez hasonlítjuk magunkat, akik megítélésünk szerint sokkal jobbak nálunk, akkor alacsony lesz az önbecsülésünk. De körbevehetjük magunkat olyan emberekkel, akik nálunk rosszabbul teljesítenek, vagy alakíthatunk a belső elvárásainkon is úgy, hogy elégedettséggel töltsön el a végeredmény. Ez a saját világunkból történő, magunkra irányuló vizsgálatunk, figyelmünk. Amikor valakitől visszajelzést kérünk, vagy kapunk, akkor olyan számunkra vak területekre irányul a figyelmünk, amit mások látnak, de mi nem. Olyan megnyilvánulásunkra, viselkedésünkre, amitől mások akár kellemetlenül érzik magukat. Saját fejlődésünknek fontos kulcsa az, hogy mit kezdünk ezekkel a visszajelzésekkel. Hogy egyáltalán kérünk-e aktívan visszajelzést?

Hogyan kérjünk visszajelzést?

Visszajelzést kérni bármikor, bárkitől lehet. Amiért fontos előre szólni annak, akitől kéred, hogy meg tudja figyelni a látottakat, hallottakat és akár jegyzeteket is készítsen a megfigyeléseiről. Visszajelzést bárkitől kérhető, aki látta azt a helyzetet, amire kéred. Lehet annak a területnek a szakértője akár, de ez sem feltétel. Sokszor a kezdők látnak legtovább. Ha arra vagy kíváncsi, milyennek látnak általában mások, arra sokkal nehezebb választ adni, mint ha konkrét kérdéssel állsz elő.

Visszajelzés szembenéző fogadása

Hallgasd és köszönd meg!

Én minden visszajelzést ajándéknak tekintek. Adott egy ember, aki energiát fektetett abba, hogy nekem segítsen. Hálás vagyok a befektetett energiájáért. Ez nem jelenti azt, hogy minden szavát elfogadom, vagy egyetértek azzal, amit mond, vagy ahogy mondja. De a visszajelzése, az ő meglátása, érzése, gondolata, így nem megkérdőjelezhető. Ő így látta a helyzetet. Vitatkozni egyáltalán nem érdemes. Hallgasd meg és köszönd meg, majd vizsgáld meg a hallottakat.

Gyűjts további adatokat!

Ha volt olyan pont, amivel foglalkoznál tovább, akkor azon a vonalon elindulva gyűjthetsz további visszajelzéseket. Megkérdezhetsz másokat erről, vagy kérhetsz aktívan is visszajelzést hasonló helyzetekről. Végezhetsz önvizsgálatot is egy nyugodt időszakban, végig gondolva az elmúlt helyzetet.

Empatikus hozzáállás

Ülj át egy pillanatra a visszajelzést adó székébe! Ő hogyan volt benne ebben a helyzetben? Külső megfigyelő volt, vagy érintett volt benne? Milyen érzései, igényei merültek fel a viselkedésed kapcsán? Benned milyen érzések és szükségletek dolgoztak, amikor adott módon viselkedtél vele, vagy a szeme láttára? Ez a perspektíva váltás segít abban, hogy benne maradj a „szembenéző módban”.

Változtass!

Ha elfogadod, hogy a viselkedéseden változtatni szükséges akkor jön a legnehezebb rész, a változtatás. Ha segítségre, támogatásra van szükséged, akkor kérd. Sokszor már az is segít, ha van egy olyan kollégád, barátod, akivel rendszeresen beszélhetsz adott kihívásodról, sikereidről és aki támogatóan tud hozzád állni. Nem kell, hogy profi mentor, coach legyen. Csak legyen fontos neked a személye és valóban segíteni akarjon. Ha alkalmanként beszéltek arról, hol tartasz most ebben a változásban, azzal sokat segít abban, hogy az megtörténjen.

Az elviccelés, vita generálása, agresszív támadás, hibáztatás, cinizmus, elzárkózás (duzzogás), racionalizálás (a helyzet utólagos megmagyarázása), tagadás, általánosítás, a gyors elfogadás olyan reakciók, melyek bár fontosak személyiségünk védelmében, de a változás útjában állnak.

Vékony-Kovács Ivett írása

Vissza a Valueteam főoldalára