Zajló idő, társas idő, én-idő

A három idősík, vagyis az én-idő, a társas idő és a zajló idő

Egyszer olvastam egy mókás posztot, amit egy humorista osztott meg a Facebookon. A James Bond széria legújabb darabjáról, a „Nincs időm meghalni” című filmről szóló bejegyzés volt, miszerint James Bond bizonyára megházasodott és gyerekei születtek. Ezért nincs ideje meghalni. És valóban. Ahogy egyre több szereppel gazdagodik az életünk, valahogy egyre kevesebb az a 24 óra. Amikor túlhajszoltnak kezdem érezni magam, meg szoktam vizsgálni azt, hogy az ébren töltött időm mekkora részét töltöm a három idősík, vagyis a zajló, a társas idősík, illetve én-idő valamelyikében, és milyen területeken lévő hiányok okolhatók a kimerültségemért. Azt tapasztaltam, hogy napi 5 perces változtatások egy kis tudatos tervezéssel jelentősen hatnak az energiaszintemre.

Zajló idő, kimerülésünk legfőbb forrása

Ha az időt három párhuzamosan futó síkra osztom képzeletben, akkor amiben az életünk nagy részét töltjük az a zajló idősík. Ez az az idősík, ami megy magától, ahol egyes helyzetekre reagálunk, ami, ha különösebben nem vagyunk tervező típusok, akkor a napi szokásos tevékenységekkel, munkával, családról való gondoskodással, vagyis a szokásos rutinnal telik. A napi rutin egy nagyon praktikus dolog, mert biztonsággal tölti el az embert. Neurobiológiailag a kiszámíthatóság nyugalmi helyzetben tartja az idegrendszerünket és nem mellesleg a rutinnal nem herdáljuk el értékes belső erőforrásainkat sem. Ez az az idősík, amibe belépni csak egy pillanat, de amiből kilépni tervezést és erőforrást igényel.

Az idő két további, kapcsolódásról szóló síkja, mely energizálni képes

Ha át szeretnénk lépni a két töltekező idősík valamelyikébe, az tudatosságot igényel. Az egyik idősík az én-idő síkja, míg a másik az intim vagy társas-idősík. Ezek azok a nem sürgős, de fontos tevékenységekre tervezett időszakaszok, amelyek egyébként a zajló időben való jó működésünket megalapozzák.

Én-idő

Az én-időben töltött pillanatok azok, amikor kapcsolódunk saját magunkhoz, amikor csak magunkra figyelünk. Kíváncsi voltam, hogy a képkereső oldalon milyen találatokat kapok a „me time”-ra. Szinte kivétel nélkül nőket ábrázoltak a fényképek, akik nagyrészt jógáztak, a fürdőkádban ültek arcpakolással, vagy kávéztak és alkalmanként olvastak. Minden embernek szüksége van arra, hogy meghallja a saját gondolatait. Itt nem kell nagy dolgokra gondolni és még arcpakolás sem szükséges hozzá:

Számomra a minimum én-idő az egy ötperces, tisztító légzőgyakorlat, amit bármelyik tevékenység előtt beiktathatok. Nekem megkönnyíti az egyes tevékenységek közötti váltást például a home office utáni váltást anya-üzemmódra.
Egy random megálló beiktatása azokkal a kérdésekkel, hogy hol és kivel vagyok, milyen érzések vannak bennem, hogy van a testem, mire van szükségem? Ezek a megállók, amikor kilépek a zajló időből és „ráköszönök” magamra, lehetőséget biztosítanak arra, hogy tudatosítsam a bennem zajló folyamatokat és váltsak, ha arra van szükségem. Hosszabb távon nem csak a tudatosságomat növeli, hanem konfliktusok esetén az automatizált testi és érzelmi szondám segítségével könnyebben fejezem ki az érzéseimet, szükségleteimet.
Esti elcsendesedés, a naplóírás. A napi tevékenységek hálóját kibogozva, mindent a megfelelő fiókba elpakolva, a jól végzett munka örömével térhetek nyugovóra. Ekkor automatikusan születnek meg bennem a közel és távolabbi jövőre vonatkozó tervek és tevékenységek is.
Ha valaki megteheti, egy 5-10 perces magányos séta is csodákra képes. A mozgásformák közül akár napi 10 perces futás, vagy erőnléti edzés is segíthet a töltődésben (személy szerint nagy Dr. Michael Mosley könyvfogyasztó vagyok). Ez akkor igazán feltöltődés, ha a figyelem valóban magunkra fordítható. A légzés ritmusához kötött gyakorlatok (pl.: pilates, jóga) segítenek a testen tartani a fókuszt. Ez nem csak pihentetőbb, de hatékonyabb is.
Végül az én-időbe beletartozó tevékenységek: az ima, relaxáció, meditáció és bármilyen kreatív tevékenység (festés, főzés, éneklés, tánc, lakberendezés stb.), ami a lelkünket tölti fel. A tevékenységek tárháza végtelen. Csak a képzeletünk szab határokat.

Hogyan érdemes a napi rutin részévé tenni az én-időt

gondold végig, hogy melyek azok a pontok a napi rutinodban melyek „magánidősíthetők” és valódi én-idővé alakíthatók,
melyek azok az időszakok, amik nyugodtabbak kora reggeltől egészen a késő estéig,
válassz ki olyan tevékenységeket, melyek 5-10 percbe beleférnek és feltöltenek téged (akár testileg, akár lelkileg),
tervezd meg a hetedet ebből a szempontból is és tedd be a magadra szánt tevékenységeket a naptáradba.

Intim, vagy társas idő

A társas idő az, amivel feltölthetjük a kapcsolatainkat. Ha mély és win-win alapú kapcsolatokra vágyunk, elengedhetetlen a zajló időből átlépni napi szinten ebbe a síkba is. Ez az az idősík, amikor minden figyelmünket a másiknak szenteljük és jelen vagyunk abban a tevékenységben, amit közösen végzünk. Ez napi szinten hétköznapokon nem több, mint 10 perc. Ilyenkor félretesszük a telefont, félretesszük a munkát fejben, és csak együtt vagyunk. És ez minden kapcsolatunknál kiemelt jelentőséggel bír. A különleges kölyökidő egy-egy gyermekünkkel, az esti kanapébeszélgetések a párunkkal, a barátunkkal való közös kávézás telefonmentesen nagyon sokat tölt a kapcsolatunkon.

Hogyan érdemes rendszeresíteni a társas időbe tartozó tevékenységeket?

Vedd végig azokat a kapcsolataidat, melyek kiemelten fontosak számodra!
Tervezz előre és beszéld meg az érintett felekkel a kapcsolódásotok időpontját, fontosságát! (Ez lehet napi 10 perc, heti fél nap, havi egy nap, amit együtt töltötök.)
Váljon rutinná a számodra fontos kapcsolatok ápolása!

Minden apró változás hatással van a környezetünkre, kapcsolatainkra is. Tégy egy próbát! Változtass egy-egy dolgot a következő egy hétben, ami segít a zajló időből kiszakadni és figyeld meg a változást!

Vékony-Kovács Ivett írása

Vissza a Valueteam főoldalára